Felcsíki dalcsokor

Most jöttem Gyuláról…

Most jöttem Gyuláról,

Gyulafehérvárról.

Leesett a lovamról a patkó,

Mind a, mind a négy lábáról.

Csak egy maradt rajta,

S ez es kotyog rajta.

Kovács legény, régi jó barátom,

Gyere, szoríts egyet rajta!

Meg es szorította,

Meg es kopogtatta.

Kovács legény maga es azt mondja,

Betyár legény a gazdája.

No, de betyár legény a gazdája,

Iszik, mulat a csárdába.

Jó nagyokat iszik, mulat a csárdába,

Kis pej lova hasig jár a járba’.

Kicsi csillag…

Kicsi csillag, jaj, be rég, hogy vándorolsz.

Nem láttad-e a babámat valahol?

Mondd meg nékem, ha láttad es, ha nem es,

Hogy ne fájjon az én szívem azért es.

Kicsi csillag, ha leesik, elterül,

Az én rózsám ahol lát es elkerül.

Ne kerülj el édes, kedves galambom,

Mert én néked rosszadot nem akarom!

Én Istenem, adj erőt a lovamnak,

Hogy szerezzek új szeretőt magamnak.

Mer’ aki volt úgy meguntam szeretni,

Szebbet, s jobbat akarok én keresni.

Elvesztettem juhaimot valahol…

Elvesztettem juhaimat valahol,

Régi babám, nem láttad-e valahol?

Láttam biz’ én, magas bükk tetejibe’,

Két fa közi le valának feküdve.

Fecske madár kőtsd fel a juhaimot,

Még az éjjel kimulatom magamot.

Kimulatom magamot egy csárdába’,

Hej, régi babám, szerettelek hiába.

Búzát vittem…

Búzát vittem a malomba,

Azt hittem, hogy törökbúza.

Törökbúza, édes málé,

Szép élet a nagyleányé.

Mert a leány piros rózsa,

Mert kiteszik a kapuba,

De a legény büdös gomba,

Kivetik a ganyédombra.

Nem megmondtam csalfa ne légy,

Csípje meg a bögöly, a légy!

Csípjen kettő, csípjen három,

Ha nem elég, harminchárom!

Rég megmondtam…

Rég megmondtam bús gerlice,

Ne rakj fészket útszélire,

Mert az úron sokan járnak,

A fészkedből kihajdásznak,

Rakjál fészket a sűrűbe,

Bánatfának tetejibe, csuhajja!

S hogyha kérdik, hogy ki rakta,

Mondjad, hogy egy árva rakta,

Kinek sem apja, sem anyja, Sem egy igaz atyafia,

Kinek sem apja, sem anyja,

Sem egy igaz atyafija, csuhajja.

Kicsi tinó…

Kicsi tinó, nagy a szarva,

Nem fér bé az istállóba.

A szarvából ki kell vágni,

A babámtól el kell válni.

Kicsi örök nagy a járom,

De szép kislány ez a három.

De szeretném az egyiket,

Három közül a szebbiket.

Laboda, laboda…

Laboda, laboda, nem termettem dologra, dologra.

Lábom termett a táncra, szemem a kacsintásra,

Két karom az ölelésre.

Ez a bolt, ez a bolt, miben púder sosem volt, sosem volt.

Most kaptam egy adagra, mind felkentem magamra,

Ugye milyen ügyes vagyok!

Komámasszony pendelye…

Úgy szeretem Jánoskát, tra-lá-lá-ri-rom,

Mint a káposztacikát, tra-lá-lá-ri-rom.

Jánoska es ingemet, tra-lá-lá-ri-rom,

Letépi az ingemet, tra-lá-lá-ri-rom.

Komámasszony pendelye, tra-lá-lá-ri-rom,

Kertre ki van terítve, tra-lá-lá-ri-rom,

Komámuram ügyelje, tra-lá-lá-ri-rom,

Hogy a szél el ne vigye, tra-lá-lá-ri-rom.

Az a szél el nem viszi, tra-lá-lá-ri-rom,

Mer’ a fót nem engedi, tra-lá-lá-ri-rom,

Azon cérna, azon fót, tra-lá-lá-ri-rom,

Kilenc susták ára vót, tra-lá-lá-ri-rom.